Az online kereskedelmi kommunikáció térnyerése erősen átalakította az elmúlt években a termékek reklámozásának hagyományos formáit. Ez kifejezetten hangsúlyosan jelenik meg az étrend-kiegészítők piacán, ahol a közösségi média-platformokon megjelenő kommunikáció egyre fontosabb szerepet tölt be a fogyasztói döntések befolyásolása körében. A közvetlen kommunikációs jelleg miatt, a gyors elérések következtében rövid idő alatt nagyszámú fogyasztói kör szólítható meg. Ez egyre fontosabbá teszi az étrendkiegészítők reklámozása pontos, precíz jogi szabályozását.
A közösségi média működése általi gyors eléréseknek köszönhetően a jogszerű és a megalapozott forrásokra alapított kommunikáció elősegítheti a fogyasztók tájékozottságát, pozitív irányba lendítheti a vásárlási szokásokat, valamint támogathatja a megfelelő döntések meghozatalát. A megtévesztő hirdetések, állítások vagy utalások azonban ugyanilyen rövid idő alatt képesek elérni a fogyasztókhoz. A tömegeket megszólító étrend-kiegészítővel kapcsolatos reklámok középpontjában igen gyakran a testsúlycsökkentés, a mentális egészség támogatása vagy az egészség megőrzése áll.
Az étrend-kiegészítők reklámja veszélyeket is hordozhat magában. Fontosnak tartom ugyanis megemlíteni, hogy az étrend-kiegészítők fogyasztása kockázatokkal is járhat. Ezért is üdvözölendő kifejezetten a nutrivigilancia rendszer, mely az étrend-kiegészítők mellékhatásának bejelentésére szolgál.[1]
Fogalom meghatározások
Az étrend-kiegészítő fogalmát az étrend-kiegészítőkről szóló 37/2004. (IV.26.) ESzCsM rendelet rögzíti, melynek 2. §-ának a) pontja alapján étrend-kiegészítő a hagyományos étrend kiegészítését szolgáló olyan élelmiszer, amely koncentrált formában tartalmaz tápanyagokat vagy egyéb táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagokat, egyenként vagy kombináltan; adagolt vagy adagolható formában kerül forgalomba (például kapszula, pasztilla, tabletta, port tartalmazó tasak, adagolható por, ampulla, csepegtetős üveg vagy más hasonló por-, illetve folyadékforma, amely alkalmas kis mennyiség adagolására).
A szabályozás tekintetében az irányadó jogforrások közül a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (továbbiakban: „Fttv.”), a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (továbbiakban: „Reklámtv.”), valamint az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendeletét (továbbiakban: „Rendelet”) képezi ezen elemzés tárgyát.
Az Fttv. rögzíti, hogy:
- kereskedelmi gyakorlatnak minősül a vállalkozás, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek a termék fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartásra, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.
- kereskedelmi kommunikáció a vállalkozás önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével közvetlenül összefüggésben történő információközlés, függetlenül annak megjelenési módjától, eszközétől[2].
- A reklám az olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog – ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket – (a továbbiakban együtt: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének, vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul.[3]
Reklámtevékenység szabályozása
A jelenleg hatályos jogszabályok általános jelleggel tiltják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot[4]. Ilyennek minősül a megtévesztő magatartás. Megtévesztőnek minősül a valótlan információt tartalmazó, vagy valós tényt oly módon megjelenítő gyakorlat, amely vagy megtéveszti, vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében. További feltétel, hogy a megtévesztés a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas legyen. Különösen fontos kiemelni, hogy ezen tényezők között az Fttv. a termék lényeges jellemzőit, ezen belül kifejezetten annak egészségre gyakorolt hatását is nevesíti.[5]
Tilos továbbá a termék vonatkozásában annak valótlan állítása, hogy az alkalmas betegség, illetve az emberi szervezet működési zavarai vagy rendellenességei gyógyítására.[6]
A Rendelet rögzíti, hogy mely esetekben nem lehet megtévesztő a termékek tájékoztatása. Ennek megfelelően nem lehet azokat olyan hatással vagy tulajdonsággal felruházni, amellyel nem rendelkeznek. Nem lehet azt sugallani, hogy az adott termék különleges tulajdonságokkal rendelkezik, ha a szóban forgó tulajdonságokkal minden hasonló termék rendelkezik, idértve különösen bizonyos összetevők és/vagy tápanyagok jelenlétének vagy hiányának kifejezett kiemelését.[7] Fontos, hogy a tájékoztatásnak összességében pontosnak, egyértelműnek és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek kell lennie.
Egészségre vonatkozó állítások
Az étrend-kiegészítők reklámozása esetén különös jelentőséggel bírnak az egészségre vonatkozó állítások. Különösen azért, mert a fogyasztók ösztönzése gyakran valamely kedvező élettani vagy egészségügyi hatás közvetítésére épül. Az 1924/2006/EK rendelet 3. cikke rögzíti, hogy a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokat csak akkor lehet reklámban alkalmazni, amennyiben az adott állítások megfelelnek e rendelet előírásainak.
A rendelet általánosan írja elő, hogy a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása nem lehet valótlan, félreérthető vagy megtévesztő. A szabályozás nem engedi meg továbbá, hogy a kereskedelmi kommunikáció kétséget ébresszen más élelmiszerek biztonságosságával vagy táplálkozásra való alkalmasságával kapcsolatban, illetve valamely élelmiszer túlzott fogyasztására ösztönözzön, vagy azt elnézően kezelje. Ugyancsak tilos az olyan állítás alkalmazása, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy a kiegyensúlyozott és változatos étrend általában nem biztosítja a tápanyagok megfelelő mennyiségét. Az egészségre vonatkozó állítás alkalmazása csak akkor engedélyezett, ha a reklámban szerepel a) a változatos és kiegyensúlyozott étrend és az egészséges életmód jelentőségére vonatkozó kijelentés; b) az állításban megfogalmazott kedvező hatás eléréséhez szükséges élelmiszer-mennyiség és fogyasztási minta; c) szükség esetén figyelmeztetés azok számára, akiknek kerülniük kell az élelmiszer fogyasztását; és d) megfelelő figyelmeztetés olyan termékek esetében, amelyek túlzott fogyasztása valószínűsíthetően egészségügyi kockázatot hordoz.[8]
A rendelet bizonyos egészségre vonatkozó állításokat azok tartalmára tekintettel kifejezetten tilt. Nem megengedett az olyan állítás alkalmazása, amely azt sugallja, hogy valamely élelmiszer fogyasztásának mellőzése hatással lehet az egészségre. Ugyancsak tilalmazottak a súlycsökkenés ütemére vagy mértékére utaló állítások, valamint azok, amelyek egyes orvosok vagy egészségügyi szakemberek, illetve a rendeletben meghatározott körön kívül eső más szervezetek ajánlásaira hivatkoznak. Ezen tilalmak az étrend-kiegészítők reklámozása kapcsán különös jelentőséggel bírnak, hiszen mind a testúlycsökkentés ígérete, mind az egészségügyi szakember szakmai tekintélyének felhasználása alkalmas arra, hogy növelje a reklám erejét, ezzel pedig ösztönözze a fogyasztók vásárlását.[9]
A rendelet külön szabályozza a betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos kijelentéseket is. A 14. cikk alapján ilyen abban az esetben alkalmazható, ha azt az uniós szabályozásban meghatározott eljárás szerint engedélyezték, és felvették az engedélyezett állítások közösségi listájára. A betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítások alkalmazásához a rendelet további tájékoztatási követelményt is kapcsol. A címkén, illetve címkézés hiányában a megjelenítésen vagy a reklámban közölni kell, hogy az állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője van, és valamely kockázati tényező megváltoztatása nem feltétlenül eredményez kedvező hatást.
Végül pedig fontosnak tartom megemlíteni, miszerint a Rendelet 7. cikke rögzíti, hogy az étrend-kiegészítők reklámja nem tartalmazhat arra irányuló rejtett vagy nyílt utalást, illetve kiegyensúlyozott és változatos étrenddel nem biztosítható a tápanyagok megfelelő mennyiségű bevitele.
Összegzés
A bemutatott jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható, hogy az étrend-kiegészítők reklámozása során az egészségügyi vagy élettani hatásokra vonatkozó állítások lehetősége nem korlátlan. A hazai és az uniós szabályozás is szigorú követelményeket támaszt a reklámokkal szemben. Megállapítható továbbá, hogy az étrend-kiegészítők reklámozása során nem lehet korlátlanul használni azon állításokat, melyek a kedvező egészségügyi vagy élettani hatásokra utalnak. Az uniós szabályozás ugyanis olyan többszintes követelményrendszerrel állítja szembe az étrend-kiegészítők reklámozását, melyek egyrészt általános követelményeket támasztanak az állítások tartalmával és tudományos megalapozottságával szemben, másrészt vannak olyan állítások melyek használatát kifejezetten meg is tiltja.
A szabályozás ezáltal azt kívánja biztosítani, hogy a fogyasztók számára az étrend-kiegészítővel kapcsolatos reklámok érthetőek legyenek, ne legyenek számukra az állítások megtévesztőek és ne keltsenek a termékekhez fűződően a tényleges tulajdonságokon túlmutató elvárásokat. Álláspontom szerint a termékek reklámozására vonatkozó szabályok érvényesülése nem csak a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme szempontjából fontos, hanem az egészségük megóvásában is fontos szerepet tölt be.
A közösségi média és az e-kereskedelem térnyerésével a reklámok, különösen az egészségünket befolyásoló reklámok jelentősége napjainkban egyre növekszik. Ez a növekedés pedig nem lehet ugyanannak, ugyanazon reklámoknak a szöveghű, vagy akár tartalmilag egyező ismétlése. Mindig szükség van új információkra, új tartalmakra. Ezen új információk tényszerűsége, tartalmak valósághű megjelenítése különös fókuszt irányít a reklámozókra és előrevetíti egy új felelősségi rendszer kialakulását is.Fentiek aláhúzzák a szabályozás, a gyártás, a kereskedelem és a szabályok megfogalmazói együttműködésének szükségességét. Kötelező a párbeszéd, beszélni kell egymással, tapasztalatokat kell gyűjteni és azokat a megfelelő fórumokon megfelelő keretek között megosztani. Ez mindannyiunk kötelessége és felelőssége
dr. László Vivien LL. M.
egészségügyi szakjogász
[1] https://www.nutrivigilancia.hu/ [6] Fttv. Melléklet 17. pontja
[2] Fttv. 2. § d)-e) pontja [7] Rendelet 7. cikk (1) bekezdés
[3] Reklámtv. 3. § d) pontja [8] 1924/2006/EK Rendelet 10. cikk
[4] Fttv. 3. § [9] 1924/2006/EK Rendelet 12. cikk
[5] Fttv. 6. § (1) bekezdés bj) pontja